Cikk oldal
2007-10-16

Gondolatok a kuttyogatásról 1.

Harcsára hangolva
Szeretném bevezetőként megemlíteni, hogy nem érzem magam szakértőnek a témában és abban is biztos vagyok, hogy sokan jobbak ebben a műfajban. Az igazán  megszállott, évente 30-40 napot, vagy  még többet kuttyogató profiknak nem sok újat mondhatok. Megpróbálok azonban kedvet csinálni, és segítséget nyújtani a kevésbé gyakorlott horgásztársaknak.
Igazi kuttyogató pálya, két víz találkozása: egy összefolyás
Igazi kuttyogató pálya, két víz találkozása: egy összefolyás

Szerencsésnek érzem magam, hogy immáron 18 éve művelhetem több-kevesebb sikerrel és ráfordítható idővel. A kezdetekben hatalmas lökést adott, hogy egy régi tiszai nyaralás alkalmával összeismerkedtem Majoros Imre bátyámmal, aki Újkenéz nyugdíjas mindenese és kisszerszámos halásza volt. Rendkívüli élmény volt, milyen barátságos és segítőkész népek laktak akkoriban arrafelé. Imre bátyám annak fejében, hogy megőrizzük a varsáit, kölcsönadta a csónakját és ellátott minket tanáccsal, felszereléssel. Addig vezette a kezemet, míg elfogadható hangot nem ütöttem. Sajnos a mostani eszemmel már tudom, hogy az a sok ismeretanyag, amit önzetlenül átadott, kevés visszhangot keltett a buta fejemben. Sok idő és tapasztalat kellett hozzá, mire felfogtam a mondanivalójának egy részét. Igyekezni fogok legalább néhány dolgot leírni.
Harcsafogó halász módszerről beszélünk, amelyet a horgászat is felvett a fegyvertárába. Honfoglaláskor került hazánkba ez a halfogási mód, eleink hozták magukkal az ismeretet Ázsiából. Ezen tényről Herman Ottó „A magyar halászat könyve” és Fekete István „Halászat” című munkájában számol be. Máig nem eldöntött, hogy a vízbeugró béka által keltett hangot, vagy a felszínen táplálkozó harcsa összezáruló szájának hangját utánozza a kuttyogató. Szerintem ezt a kérdést csak egy harcsa tudná érdemben megválaszolni. Vitás továbbá a hang melyet kelt, ki a klutty-klutty, ki butty-butty, ki flutty-flutty, szavakat használja rá. Nem tisztem állást foglalni a kérdésben.
Kuttyogatók
Kuttyogatók

Kezdetben állati csontból készült az ütő / tülök/. Majd fém, fa és ma már műanyag is a lehetséges alapanyagok között szerepel, illetve mindezek kombinációi. Jómagam fém és fa gyártmányokat használok. Imre bátyám maga faragta „ficfából”, vagy barkácsolta fémlemezből a sajátjait. A kuttyogató három fő része a fej, a szár, és a markolat. Hangját a fej mérete, formája és persze megszólaltatójának ügyessége határozza meg. A mai ötforintos méretű kb. 2 cm-től a 7-8 cm átmérőjű fejnagyságig az elterjedt, de halottam már ennél nagyobb fejű műanyagütőről is. A kisebb „pittyentők” a sekélyebb lassabb folyású, míg a nagyobb, öblösebb hangúak a mélyebb gyorsabb vizekbe valók. Bár ennek az ellenkezője is igaz lehet, ezért nem árt, ha ütés közben váltogatjuk őket, hacsak nincs az adott területre kiemelkedően eredményes darabunk. A fej, formáját tekintve lehet domború, homorú és egyenes. A szárral bezárt szöge a vízszintestől a derékszögig terjed. Lényeges még a szár hosszúsága, 15-50 cm között, és íveltsége. Főként azért, mert nem mindegy milyen tartásban üljük végig a horgászásra szánt időt. Egyénenként eltérő lehet ki, hogy fogja ütőjét, van, aki marokra és van, aki három ujjal.
A kuttyogatás mûveleti sorrendje
A kuttyogatás mûveleti sorrendje

Gondolatok a kuttyogatásról 1.
Gondolatok a kuttyogatásról 1.
Gondolatok a kuttyogatásról 1.

Nézzük az ütés mozgássorát, ahogy én tanultam. Egyenes háttal, függőleges felkarral, vízszintes alkarral, tetszés szerinti fogásban tartjuk az ütőt, csuklónk is egyenes. Változatlan tartásban, csak az alkarunk súlya indítja a mozgást, az ütőt a vízbe ejtjük és a csuklónk hátra felfelé irányuló, folyamatosan gyorsuló mozgásával kicsapjuk a vízből úgy, hogy az alkarunkkal közel párhuzamos legyen. A felkar marad függőleges. A hangot a víz visszazáródásakor halljuk, tehát a mozgássor végén. Mesterem szerint a tiszta hang száraz kézzel párosul. Ekkor merítettük ütőnket helyes mélységbe. Ezután sok gyakorlással véssük be a mozgássort, mely reflexmozdulattá válik és másra is tudunk majd figyelni nem kell mindig a vizet, meg a fát nézni.
Fontos és kényes kérdés az egymás utáni ütések száma és a közöttük tartandó szünet. Nekem így szólt az ige: „nem géppuska ez egyöcsém”. Nem is szívesen ütök kettő-háromnál többet egymás után, 5-10 másodperc szünetekkel. A ritkább egyekben jobban hiszek. Persze gyors folyású vizekben ez az arány változhat, egy sűrűbb ütem felé. De meggyőződésem, hogy a mai agyonvert vizeken, a folyamatos ütés inkább riasztja a halat, mint csalogatja. Ezzel kapcsolatban említenék néhány érdekességet. A kilencvenes években a Körösök HTSZ-k kezelte szakaszain megtiltották a kuttyogatást, nem a harcsázást, csak az ütést. Az okán érdemes elgondolkodni. A minap, egy kábelcsatornán láttam egy dokumentumfilmet, amelyben a tengerek zajszennyezettségével foglalkozó kutatócsoport érdekes megállapításokra jutott. A tengeri emlősök /cetek, delfinek/ tájékozódó képességét, akár végzetesen is zavarja a hajók és szonárjaik által keltett zaj. A környezetvédelem aktivistáinak sikerült elérni, hogy kötelezővé tették a haditengerészeti fejlesztésű új szonárok frekvenciájának megváltoztatását. Ez pedig nem filléres kiadás. Kár, hogy nálunk nincs ezzel kapcsolatos kutatás. De hazai horgászirodalomban már említést kapott az a megfigyelés, hogy a radar által befogott harcsa azonnal menekült. /pld. Tihanyi-kút / Távol álljon tőlem, hogy tudományos megállapításokat tegyek, de véletlenek pedig ez ügyben nincsenek. Az is megfontolandó, hogy a nagy forgalmú, sokat ütött részeken egyre gyakoribb és eredményesebb az éjszakai kuttyogatás, persze majd idővel ezt is kiismerik a harcsák.
Egy pályakezdô, még tanulatlan kölyökharcsa
Egy pályakezdô, még tanulatlan kölyökharcsa

Folytassuk a szükséges felszerelésekkel és csalikkal. A kuttyogató bot egyéni ízlés és pénztárca kérdése, de vannak általános igazságok. Teherbírás 100 g-tól határ a csillagos ég. Hosszban a 150-240 cm lehet megfelelő, de én egy kétrészes háromharmincast használok. Teleszkópos kivitelt csak végszükségben ajánlom. Tudom, hogy a szakirodalomban a rövidebb, erősebb botok ajánlottak, de nálunk a Ráckevei-Dunán kevés a jó méretű harcsa és nagyon finoman esznek időnként, ezért zsinórméretben lemegyek akár harmincasig is, ehhez pedig kell a finomabb, hosszabb bot. Nem árt persze, ha a csali minél közelebb van a kuttyogatóhoz. De ebben volt már ellenkező tapasztalatom is. Ezért a hosszabbik botom marad. Orsónak a hatvanas és nagyobb peremfutók vagy multiplikátorok is megfelelnek. Nemcsak a zsinórtároló kapacitás, hanem a strapabíró szerkezet is fontos. Egy nagyobb méretű Shimanoban nem fogunk csalódni. Zsinórban monofil párti vagyok harmincas-hatvanas között, de választhatnak akadós helyeken, nagyobb halakra vastagabbat, vagy akár fonottat is. Azért ne feledkezzünk meg a fonottak rugalmatlanságáról, mely könnyen bot, orsó vagy horogtöréshez vezethet. Ha már a horgot említem, legalább 4/0-s vagy annál nagyobb, öblös, hosszabbszárú, vastaghúsú, kifogástalan minőségűt használjunk. Igen jók, de nagyon drágák a kézzel kovácsolt horgok. Szükség lehet továbbá élőhalas szerelésen a csali alá lógatott hármas horogra, kisebb méretben, de olyan is van, aki csak azt használ. Ólomból 20-500 g között bármi jó lehet, nyilván a kisebbek az álló, vagy lassú folyású vízre alkalmasak. Egy a lényeg, akkor választottunk helyesen súlyt, ha szerelékünk a sodrás, áramlás vagy termetes csalihalunk mozgása ellenére, függőleges állapotban tartózkodik.
Alapból kétféle módon állíthatjuk össze készségünket, úszósra vagy lógatósra. A lógatós tulajdonképpen egy csúszó ólmos, véghorgos fenekező. Felhúzzuk a zsinórra a megfelelő méretű ólmot, egy erős ütközővel - nálam egy szelepgumi duplán fűzve - csomót ne kössünk a hurkolásnál, majd felkötjük a horgot. Tanítóm zsinórra nyomott ólomcsövet használt, igaz az ő szereléke cukorspárgaszerű vastag zsinegből volt, ami ezt kibírta. A horog ólom távolsága kb. 50-60 cm. Ettől eltérni mindkét irányba lehet, de egy felfelé kavargó örvénylő vízen, vagy erős csalihalnál az ennél hosszabb lógó érdekes gubancokat tud produkálni. Nem szoktam bojtot tenni sem, a zsinórra sem az ólomra, de mindenképp említem, mert sokan hisznek benne. Ez tulajdonképpen egy rojtos piros rongydarab. Próbáltam már kínomban én is, hogy az ólmomra zöld poliputánzatot fűztem, de nem győzött meg. Bojt részemről kilőve. Az úszós szerelék ugyanez csak az ólom előtt ütközőgumi, majd úszó kerül a zsinórra, további sorrend nem változik.
Kapásra várva egy úszós szereléssel
Kapásra várva egy úszós szereléssel

Nézzük mi kerülhet a horogra. Csaliként tűzhetünk nadályt, piócát, kagylót, lótetűt, élőhalat, vastag gilisztát, meg amit a korlátlan fantáziánk és a szabályok engednek. De engem a hideg ráz a büdös májtól, a döglött verébfiókától, a bélgiliszta cupáktól és egyéb tuti horogra valóktól, ezért ezek népszerűsítésétől eltekintek. Azt gondolom ez a csali kérdés, hasonlóan a versenyhorgászat etetőanyag mizériájához, erősen túlmisztifikált. Ha helyesen, jó helyen, jó időben kínáljuk csalinkat, nem hiszem, hogy azért nem eszik a harcsa, mert nem rohadó májjal vendégeljük meg. Közben gondoljunk még vizeink tisztaságának megőrzésére, meg arra hátha gyermekünk éppen a közelben fürdik. Bocsánat de eléggé sikerült elszennyezni a vizeinket ezek nélkül is, ezért próbálok ellene szót emelni.
Nadálycsokor
Nadálycsokor
Lótetû
Lótetû

Ma már védett, de régen kedvelt csali volt a béka
Ma már védett, de régen kedvelt csali volt a béka

A vörösszárnyú keszeg, a legélénkebb csalihalak egyike
A vörösszárnyú keszeg, a legélénkebb csalihalak egyike

Elérkeztünk a horgászathoz, amihez nélkülözhetetlen egy jó csónak. Lehet partról is kuttyogatni, de az olyan kényszermegoldás, amihez csak végső esetben folyamodjunk. Csónakunk anyagát tekintve lehetőleg fából készüljön, de sokan horgásznak eredményesen fém vagy műanyag hajókból is. Most éppen fa csónakom van, de ez előtt próbáltam az egyéb anyagúakból is, eredménnyel. Sokkal nehezebb kérdés hajónk stabilitása, amit 5 m hosszúság és 1,20 m szélesség feletti méretek már garantálnak. Ez a kérdés természetesen más súllyal esik a latba mondjuk a Dunán, mint egy kis állóvízen. Okoskodás helyett néhány kép.
Csónak és
Csónak és
az ő stabilitása
az ő stabilitása

Csónakunkhoz nem baj ha van motorunk, azért evezővel is működik a dolog. Radarról csak annyit, jó ha van, mélységet mérni és haltartó helyeket keresni jól lehet vele. Sajnos én nem vagyok olyan gyakorlott, hogy a fenéken fekvő harcsát és a vízközt mozgó halat biztonsággal felismerjem vele. Olvastam ugyan ilyen híreket, de ezt még tanulnom kéne. Egyébként meg leírtam korábban a radarral kapcsolatos aggályaimat, ezért csak néha kérek kölcsön egyet.
A következő részben vízre szállunk és horgászunk.
Írta és fényképezte: Kovács Zoltán
Szólj hozzá:
Szakírónk
A compó a magyar vizek orvoshala. Onnan kapta ezt az elnevezést, hogy a bőrén lévő nyálkahártya más halak sérüléseit képes begyógyítani, amennyiben azok nekidörgölik testüket.